Dél-amerikai tapír

Tapirus terrestris 2007.07.21.

Testtömeg: 150-250 kg Testhossz: 1,7-2 m Táplálkozás: növényevő, leveleket, füvet és terméseket fogyaszt. Szaporodás: a nőstény 335-439 nap vemhesség után egy utódot, ritkán ikreket hoz világra.

A tapírok a legősibb emlősök közé tartoznak, amelyek az elmúlt 35 millió évben nem sokat változtak. Jelenleg négy fajuk él, ebből három Közép- és Dél-Amerika, egy pedig Délkelet-Ázsia erdeiben él. A közönséges tapír közülük a legelterjedtebb, amely Dél-Amerika trópusi területein él, az Andok vonulatától keletre. A vízparti, magas páratartalmú trópusi esőerdőket kedveli. A vízhez olyannyira kötődik, hogy nemcsak vízinövényekkel táplálkozni megy bele, hanem veszély esetén is egyből oda menekül, ha teheti. Így nem csoda, hogy a víz felszíne felett és alatt egyaránt jól úszik. Nappal a sűrűben rejtőzködik és pihen, inkább éjszaka táplálkozik. Kizárólagos növényeket eszik, de azon belül szinte mindent, a füvet, falevelet, fiatal hajtást, gyümölcsöt, vízinövényeket egyaránt fogyaszt. Rendszerint ugyanazon az útvonalon mozog, idővel széles csapást vágva a sűrűben. A napi foglalatosságai közé tartozik a fürdés és dagonyázás is, amely a bőrének védelmét szolgálja, többek között a külső paraziták ellen. A főbb természetes ellenségeik a pumák, jaguárok, esetleg a nagyobb méretű anakondák és kajmánok.

Mint általában az esőerdei növényevők, a tapír is magányosan él, csak a párzási időszakban állnak össze kisebb csapatok. A territóriumukat és csapásaikat vizeletükkel és illatmirigyükkel (ami a hímek fején található) jelölik.

A nőstények ösztrusz-ciklusa 50-80 napos, ebből két napig fogékonyak. A hímek nem sokáig maradnak a nősténnyel a megtermékenyítés után, amely sokszor a vízben történik. 335-439 nap vemhesség után rendszerint egy kölyke születik, de az ikerszülés sem ritka. A fiatal tapír addig szopik, amíg anyjának csak van teje, még ha már tud kemény táplálékot is fogyasztani néhány hetes korában. A kis tapírok testén világos színű pettyek és hosszanti irányú csíkok láthatók, amelyek a rejtőzködést segítik a sűrű bozótban. A mintázat 6-8 hónapos korukban kezd eltűnni.

18 hónapos korukra már elérik a felnőttkori testméretüket, nőstények ivaréretté 28 hónapos korukban válnak. Állatkertben akár 35 évig is élhetnek.

A négy tapírfaj közül a közönséges állománya tűnik a legstabilabbnak, bár ez csak viszonylagos: veszélyeztetett faj, amelyet a vadászat és az élőhelyének pusztulása egyaránt veszélyeztet.